A lelkedet, vagy a testedet becézzem?
Melyiket akarod, hogy kivéreztessem?
Talán nem is baj, hogy nincs erőd, gyenge vagy,
Üres szavaid vannak, hogy ellenállhass.
Nem kellett volna görbe tükörbe nézned,
A kíváncsiság okozta a vesztedet.
Rájöttél arra, mire nem kellett volna,
Célodat hajszolva jutottál Pokolra.
Lelkeden lakmározik, kit el nem értél,
Életedre nyomta a halál pecsétjét.
Minden, mit lenéztél, föléd kerekedik,
A természet csak egyensúlyra törekszik.
Ócska szobában kopott emberek között,
Terveket szőttél, hol mindenki könyörgött.
Ők érted éltek, de te fejükre nőttél,
Pénzért és hatalomért öltél, térdeltél.
A bírák mind a koszos talpadat nyalták,
Testükön lépkedve jutottál még tovább.
Végzeted neked a léted lett egyúttal,
Szánalmat ébresztettél egy mozdulattal.
De mondd hát nekem, mi várhat rád odaát?
Hiszen már nincs egy rendes, elegáns ruhád.
A drága sminked is elkenődött régen.
Még valaki meglátja igazi lényed.
Debrecen, 2008. április 2. /szerda/