…mégis eshet örökké…

A romolhatatlan

Ha bántani akarsz, akkor mást szeretsz.
Ha kedvemben járni, akkor eltemetsz.
Miért jössz a közelembe, ha az fáj?
Tárd ki szárnyaid, repülj el innen már!
A legőszintébb barát ma lenézett.
Te miattad volt az, hogy félrenézett.
Bosszulni akartál, és jól sikerült.
De a te lelked is könnyekbe merült.
A sátán költözött testembe immár.
Tolmácsért a közöny is énhozzám jár.
Az utolsó könnycsepp, mi a tiéd volt.
Egy gyógyíthatatlan sebet orvosolt.
Legyen most elég egy legutolsó szó.
Viharban hánykódik a Fantomhajó.

Kisvárda, 2002. december 14. /szombat/

Vers találomra
  • Ravatal nélkül

    Temetni volt ma kedvem, nem szeretni, Jó mély gödröt ástam, a neve Senki. A Feledés Tavába öltem bele, Ahonnan én másztam ki oly sietve.

  • Időben elérjük egymást

    Gyere, és nézz belém mélyen, Mert a romjaim fölött Megláthatod azt, ami majd Téged szépen megköszön.

  • Szunnyadó borzalom

    Hogyan lehet ekkora sötétség? Lapul valami a lelkem mélyén. Gonosz vigyor van az égett arcán, Angyali szárnyak megroppant hátán.

  • Megidézett vágyálom

    Kegyetlen volt az éjszaka, Újra vesztemet akarta. Fejem zúgott a kínoktól, Hangok jöttek a távolból.

  • Sehol sem jó

    Értsd meg végre, hogy nekem nem kellesz, Belőled minden varázs kiveszett. Nem vagy már több, csak egy vadidegen, Eltűnök lassan a sötétségben.