Úgy kérlelte őt újra és újra,
Ujját a ravaszon ne mozdítsa.
Állt az idő, füstbe borult minden,
Megfestette hát tucatnyi képen.
Könnyet és vért kevert a festékbe,
Most is ugyanazt mázolja csendben.
Monoton varázs feszül vászonra,
Sarokba dobja, kezdi tisztára.
Ajka már fakó és repedezett,
Két hét telt el, egy emberi roncs lett.
A liftaknában találták holtan,
Úgy ment, ahogy jött: este, titokban.
Debrecen, 2007. december 22. /szombat/
Kapcsolódó: Aki a holdat figyelte