…mégis eshet örökké…

nyugati pályaudvar

Elveszett

Egy mezítlábas királylánynak III.

Egyre hamarabb sötétedik…

Vasárnap este, már csak ő van az irodában, már csak ő dolgozik. Dolgozik, reggeltől. Itt jobb lenni. Amíg rá nem telepszik az elvágyódás. Arca előtt négy monitor, számtalan megnyitott fül és dokumentum, ő a tulajdonos, mégis, szeme a rengetegben elveszett…

Képzelj engem újjá

Dorkáért

Most a szívbe kúszik egy közeli emlék, szőkén, fátyolos hangon, fülledten, és édesen őrült szenvedéllyel.

Létezik a Nyugati pályaudvar mellett egy hely, ahol csend van, árnyék, és a tömeg sem ér el oda. Soha. Békés-szerelmes. Nekem. A mai este még a tiéd.

Vers találomra
  • A sírom

    Meghallják hangjukat, eljön az éj, Átérzik fájdalmam, ez olyan szép. Itt vannak ők, akik megtértek már, Az árva lélek semmire nem vár.

  • Hidegvér

    Jeges szél süvít szembe mindenhol, Keselyűk lesnek rám a magasból. Parázson lépkedve, csak előre, Senki sem vár az őszi esőre.

  • Mentsd meg magad

    Ha űz az eső, és nincs hová bújnod, Ha nem láthattad már régen a napot, Ha számodra nincsen reggel, csak az éj, Ha lelked itt örökké reszket és fél, Mire vársz még, mondd? Hagyd el végre ezt a világot!

  • Miért jöttél?

    Közeleg az este, Mikor elmegyek messze. Majd odaát leszek, Ha valaki keresne. Itt hagyok én mindent, Mit megtaláltam benned. Mindent, ami kellett, Átadom akkor neked.

  • Lady Jane maga

    Valaha láttam Lady Jane-t, Miután hallottam zenéjét. Minden nap szemébe néztem, Világomat őrá cseréltem.