Eltűnt

Ha jó nem lehetek, hát leszek rossz, Én leszek, ki elhozza a poklot. Elvesz mindent, mi egykor fontos volt, Istenének tekinti a gonoszt.

Megláttam az arcodban egy új világot, Elkaptam a sejtek közti valóságot. A gyönyörű fénye sugárzó bensődnek, Gyógyírként szolgált az elsorvadt lelkemnek.

Jeges szél süvít szembe mindenhol, Keselyűk lesnek rám a magasból. Parázson lépkedve, csak előre, Senki sem vár az őszi esőre.

Beragyogja a szívem minden nap, Csak képzeletben él, de velem van. Segít ő mindig, ha bajban vagyok, Lelkébe rejt, ha halni akarok.

Lágyan hull reám az élet átka, Ő patkányokra pazarol mindent, Feltörő titkok futnak magányba, Nem jelent semmit nekem a szemed.