dédnagyapa

Lerágta a kisegér

Megjelent: 2018.10.27. | Írta: Őszfalvy László

Ezek a mesék azokban az időkben születtek, amikor még szigorúan csak két csupasz ujjal ettem a csokoládét, hogy minél több olvadjon majd rájuk. Mámoros volt lenyalogatni. Annyira kicsi voltam ezen a világon újra, hogy teljesen más perspektívából tekintettem mindenre. Egyszerűen. Sőt, akit ritkán láttam, idegen volt. És nem tudtam megjegyezni őt hosszabb időre.

Kategória: Gyermekkor | Címke: dédnagyapa, elmúlás, élet, mese, emlék, budapest, gyermekkor

Egy hónap, tengernyi levél

Megjelent: 2017.12.07. | Írta: Őszfalvy László

Alexandrának

Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: doboz, zene, henriett, budapest, kropkó, gyermekkor, dédnagyapa, izzás, éjszaka, metró, magány, cselló, eső, buika, remény, edward elgar, elvágyódás, alexandra, vágy, esőfestés, éjszakai séta

Utazás

Megjelent: 2017.11.04. | Írta: Őszfalvy László

Szomorú arcomat párnákba temetem,
Ne kelljen a kiürült szemedbe néznem.
Mágikus jeleket rajzolok a falra,
Takaróm rezdül, és repít az álmokba.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: debrecen, gyermekkor, dédnagyapa, utazás, álom, szomorúság, csalódottság, elvágyódás

Vers találomra

Remény
Elérni a kék eget, Átölelni a felleget. Repülni madarakkal, Táncolni a napsugárral.
Istenek istenekhez
Hozzuk létre a tökéletes káoszt, Születése előtt térdel is imához. Ki oly fekete, mily senki nem lehet, Utak a koldus szívéhez ne legyenek.
A temető rabja
A kapu előtt pár lépéssel, Nem bírok a belső tüzekkel. Magába fogad, magának kér, Becézi ő is a gyermekét.
A létezés elviselhetetlen színei
Nem adok már ihletet senkinek, Nem láttok már tartalmas szemeket, Csak azt, ki temeti a színeket, Aki csak feketét lát bennetek.
Világszépe kisasszony
Reggelente az első gondolatom vagy, Az összes kincsem közül lelked a legszebb, Ölelő szád engem csók nélkül sose hagy, Hozzád világra mozdul vissza a lelkem.