…mégis eshet örökké…

márti

Csak a palackban, csak az éjszakában

Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.

Budapest, 2016. január 1.

Dobozban

Mártinak

Először is, köszönöm, hogy írtál, megvallom, nem is számítottam rá, főként az első sor miatt.

Igazad van, nem tettem meg, illetve nagyon szűkszavúan, így ezt most kérésednek megfelelően pótolnám. Ha röviden be kellene mutatnom magam, azt mindenképpen az érzelmi oldalról tenném meg, hiszen az érzések a legfontosabbak nekem ebben a világban, mindig azokat keresem, és mélyen élem meg a történéseket.

Vers találomra
  • Kisvárdai éjszakák II.

    A város alszik, a kérdések hangosabbak, Nem nyomja el őket alkohol, sem hit, a vak. Keresve a megoldást, már helyet sem találsz, Ahol egyáltalán még meghúzhatná magát Az ember, aki pokoli kínoktól szenved.

  • Countess Nachtfrost

    „Countess Nachtfrost, örökké szolgálunk, Melletted halálban is kiállunk. Telihold újra, add a parancsot, Engedd meg, éhségünk csillapítsuk…”

  • Álmodók

    Az éjsötét sminkje mögött Ezernyi titka rejtőzött. Rabul ejtett, és feltárta, Az ajtót kettőnkre zárta.

  • Az éjszaka karmai

    Az éjszaka karmai tépik húsomat, Éles fogai roppantják csontjaimat. Vajon miért mindig az kell, ki kegyetlen, Miért nem hiszünk az unalmas szentekben?

  • Újra látni

    Újra látni az összes megélt kínt, Olvasni levelét, mit vérrel írt. Eddig ellenálltam én mindennek, Egy temetőt adtam a belsőmnek.