Egy hónap, tengernyi levél

Megjelent: 2017.12.07. | Írta: Őszfalvy László

Alexandrának

Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: dédnagyapa, izzás, éjszaka, metró, magány, cselló, eső, buika, remény, edward elgar, elvágyódás, alexandra, vágy, esőfestés, éjszakai séta, doboz, zene, henriett, budapest, kropkó, gyermekkor

Vers találomra

Nem kérek
Nem kérek bocsánatot, mert nem lehet, Ha erre születtem, hát így halok meg. Nézz most rám, én örökké szabad vagyok, Beteljesült vágyak, mit hátra hagyok.
Vagy nekem
Elbűvöl az időtlen szépséged, Elgyengít szívemben jelenléted. Belsőm cirógatod szerelemesen, Magamból mindent átadok neked.
Enigma és Rózsa
Enigma és a gyönyörű Rózsa Elszöktek a pusztító viharban. „Amerre jártok, vigyázok rátok”, Imígy szólt a kövér Hold hozzájuk.
Tölgyodú
Nehéz a csend, vakít a fénye, Karót döfnek vámpírszívembe. A magány és a szent szabadság, Ma este is kézen fogva jár.
Isten óvjon meg
Ha rám nézel, árnyékom takar, Édesen menekülsz is egyből, Örök sötétséget ki akar: Nem vagyok jó.