…mégis eshet örökké…

Csak a palackban, csak az éjszakában

Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.

Budapest, 2016. január 1.

Vers találomra
  • Eltemetlek

    Arcodat akárhányszor látom. Elszakadni tőled nem tudok. Már nem az a baj, hogy megjelensz, Én vagyok, aki fölösleges.

  • Vérbő áramlat

    Most ajándékot hoznak, de én nem kértem, Távoli ismeretlenbe vágyik lelkem. Megpihennék búskomor fák árnya alatt, Haldokló csillagok bújtatnák arcomat.

  • Lassú halál

    Félek. Egyedül vagyok. Gyengén. Remegve, üresen.

  • Siralom

    Ha találkozok vele, Én mindig megbántom. A belső nyers erőmet Régen nem találom.

  • Szunnyadó borzalom

    Hogyan lehet ekkora sötétség? Lapul valami a lelkem mélyén. Gonosz vigyor van az égett arcán, Angyali szárnyak megroppant hátán.