…mégis eshet örökké…

veronika

Csak a palackban, csak az éjszakában

Amolyan felfedező módjára folyamatosan kutatom a különleges érzéseket és szituációkat, ehhez elengedhetetlennek tartom az intelligenciát. Kedvelem, ha egy nő átlagon felüli viselkedésben és szellemiekben egyaránt, ha határozott vagy éppen visszafogott. Ha kedves, ha finoman érzékeny. Ha kellően érző, művészlélek, vagy csábítóan kacér. Ha megfontolt, vagy akár kislányosan kíváncsi. Ha merész, vagy édesen félénk. Ha egyszerűségében fenséges, ha millió benső titkot rejtő. Egyszóval önmaga, de valójában, természetesen, és nem szerepeket játszik. Egyenes és őszinte. Elérhetetlenül titokzatos.

Budapest, 2016. január 1.

Napszilánkok

Veronikának

Szívderítő reggelt, gyönyörűszép hölgyem!

Titkos helyre rejtve mosolyodat szeltem ez idáig az álombéli vizeket, s megvédett a rossz álmoktól. Köszönöm Neked!

A mai reggelen úgy engedlek utadra, hogy képzeletben, féltőn puhán a jobb válladra kuporodom. Finoman közelebb húzódom a szép arcodhoz, lágyan hozzád érek, majd eltűnök hirtelen, és akkor érzed meg a gondolatot, mint halkan elsuttogott, édes szavakat: akármerre jársz is ezen a napon, nézz majd körül többször és lásd, hidd és tudd, miattad szép itt minden.

Vers találomra
  • Már megint vissza – Kisvárdai éjszakák I.

    Szerelmem lett a keserű őszi eső, Minden embert elűz ő mellőlem egyből. Menekülsz előle, pedig csak új remény; Lemossa a mocskot, amit reám kentél.

  • A temető rabja

    A kapu előtt pár lépéssel, Nem bírok a belső tüzekkel. Magába fogad, magának kér, Becézi ő is a gyermekét.

  • Virág

    A zöld tó partján szép liliom nyílott, Szirmai közt egy lepke fészket rakott. Ide menekült az eső elől, Sebei begyógyultak ott belül.

  • Sötét csillag

    Beragyogja a szívem minden nap, Csak képzeletben él, de velem van. Segít ő mindig, ha bajban vagyok, Lelkébe rejt, ha halni akarok.

  • Vak próféta

    Sötétbe jött, és sötétbe tart, Mindenki tudja, mit is akart. A jövőbe lát, csöndben hallgat, Bemocskol mindent, merre vágtat. Átszel óceánt és hegyeket, Ott van mindig kopár földeken. Gazdagot és szegényt okítja, Ledobva láncát, ő akarja.