Messziszép Kedvesem!
Immáron két esztendeje, hogy magányosan utazok, utánad kutatva. Rohanó vonaton, éjjeli buszon, zöldellő parkban, ölelő erdőben, tovatűnő nappalokban kereslek. Biztosan tudom, hogy ismerlek, de még sohasem találkoztunk, sohasem mutattad meg nekem magad, kivéve akkor, amikor megjelentél álmaimban.
Szeretném már megtapasztalni közelségedet, arra ébredni, hogy a hajad huncutul csiklandozza az arcomat. Azzal a tudattal tölteni el az időt, hogy Te vagy nekem, az egyetlen biztos pont az életemben. A lelki biztonság, ami felülír minden rosszat, és jót is egyaránt. És történjék bármi, világod az én menedékem, és a Te szíved csakis az én szívemben dobbanhat.
Szeretném érezni, ahogy újra élet sarjad lelkem sivár tájain, hiszen mosolygó nap a szemed, mézédes boldogság a hangod. Jó volna tiszta kézzel Neked nyújtani át a bennem duzzadó nagy érzéseket suttogva, hogy őrizd őket, Neked szánom.
Végül, szeretném, ha majd a mennyekkel mögöttem távozhatnék el, mert a Te szerelmedet hordoztam magamban, s éltemben a Te oltárodon áldoztam legbecsesebb kincseimmel.
Most éjszaka van, májusi, csöndes, hűvös, mélységes. Mától én vigyázok Rád, mondod nekem, képzelem. Arcod két tenyeremben, gondolatban, és én könnycseppízű, ölelő csókkal altatlak el gyengéden, mialatt azt kívánom, hogy a legszebb álmok édesítsék éjed. S én pilláid nyugalmára vigyázok.
Budapest, 2013. május 31.
///
Bennem virágát bontaná a szerelem
Erős és mély érzelmeken nyugvó kapcsolatot szeretnék egy olyan lánnyal, aki rendkívül szenzitív, tele van érzésekkel, nagyon tud szeretni, és hosszú távon akar megnyugvást találni valaki mellett. Ennyi lenne csupán, ami igazán fontos számomra, ha ez adott, ezen túl bármilyen lehetsz.
Jó volna ismét odaadó, rajongó szerelmessé válni, és érezni az önfeledten boldog mosolyt a csókokban. Egy harminckét éves fiú vagyok a sok közül, aki teljesen független, és aki még hiszi, hogy létezik valahol egy őszinte, tiszta szív, ami egy olyan lányhoz tartozik, akinek sosem elég a szerelme közelségéből.
Ha errefelé jársz éppen, kérlek, ne engedj elveszni…
Budapest, 2013.
///
Néma üzenet, mindig csak Neked
Talán nem is oly néma, de hangok nélküli, mindenképp. Én egy harminckét éves fiú vagyok, és sajnos teljesen független. Nem köt már a múlt, a jelen még kevésbé. Vágyom egy komoly, őszinte kapcsolatra, s ha lenne valaki, aki ezt megadná nekem, én mindennél jobban őrizném őt nap mint nap. Számomra csak ez a fajta erős érzelmi kötelék hiányzik a harmóniához, semmi más. Nélküle viszont semmi vagyok, ezért is kutatok utána.
Két éve érzem, hogy ez a világ nem az én hazám, így hát úton vagyok, a lelkem is vacog már. Kincseim elszórtam hosszú őszi ösvényeken, és mindenhová éjszaka érkezem. Kezemben lámpással hatalmas szívek előtt megálltam, ám nem találtam meg sehol a szerelmet, így nem maradhattam soká sehol. Pedig jó volna otthonra lelni egy tiszta szívű, mély érzéseket őrző lány közelében. Aki vágyik szeretni, és vágyja, hogy mérhetetlenül szeressék.
Ha hasonló helyzetben vagy, van még hely a szívedben, akkor szívesen olvasnám soraidat. Nekem csak az a lényeges, hogy ki vagy Te, ott legbelül. Minden más másodlagos.
Budapest, 2013.
///
Még él a vágy
Azt a lányt keresem, akivel egymás mellett új szavakat tanulhatnánk, s kialakulna a közös nyelvünk, amit csak mi értünk. Harminckét éves vagyok, az igaz szerelmet keresem, a lelki biztonságot.
Szeretném érezni, ahogy újra élet sarjad lelkem sivár tájain, hiszen sugárzó nap a szemed, mézédes boldogság a hangod. Jó volna féltő kézzel Neked nyújtani át a szép érzéseim némán, hogy őrizd őket, Neked szánom.
Szeretném, ha majd a mennyekkel mögöttem távozhatnék el, mert a Te szívedet hordoztam magamban, s éltemben a Te oltárodon áldoztam legbecsesebb kincseimmel.
Most éjszaka van, júliusi, csöndes, forró, mélységes. Mától én vigyázok Rád, mondod nekem, képzelem. Arcod két tenyeremben, gondolatban, és én esőízű, estmeleg csókkal altatlak el gyengéden, mialatt azt kívánom, hogy a legszebb álmodban ott legyek én, s közben ajkad engem szólítson, hófehér kezed belém markoljon.
Budapest, 2013.
///
Vágyaiddal ölelj át
Él valaki ebben a városban, aki a kedvesét keresi, tervei szerint egy életre. Ő egy olyan fiú, aki…
Mindenből az édeset szereti, és a különlegeset. A keze gyakran hideg, esténként egyedül álmodik. Van, hogy céltalanul utazik, a mozgólépcsőn elfordítja a fejét. A parkokban örökösen ugyanarra a padra ül le. Csókhiányban, öleléshiányban szenved.
Számára a legtöbb szenvedély nélkülözhető, formálható. Csakis a szerelemtől lesz függő. Titkait a párjának mondja el. Ha nincs, akkor senkinek.
Nem szeret bemutatkozni, tömegben lenni. Viszont szeret csendes megfigyelő lenni. Egyetlen akar lenni, egyetlenre vár, egyetlen pillanatot keres. Mely úgy marad, valójában. Örökre.
Meleg kézzel simogatni kicsi szívedet. Volna jó…
Budapest, 2013.
///
Kézbe kéz
Keresem a másik felemet, de nem csak egy rövid időre, hanem minimum addig, amíg ez az élet tart. Még élnek az álmaim, még hiszek az igaz szerelemben, és még nem félek magamból mindent odaadni hittel, őszintén. Még vágyom a felfedezést, még kíváncsi vagyok mindenre, ami Te vagy. Szóval, még időben érkeznél.
Mostanában a rengeteg érzés csak úgy elhal bennem, még mielőtt kiteljesedhetne. Kívánom, hogy újra rajongó szerelmessé váljak, hogy ismét egyetlen embert halmozzak el minden szeretetemmel, figyelmemmel. Jó volna újra érezni a lelki biztonságot, a harmóniát. Minden percben azzal a tudattal létezni, hogy bármi történjék is, van egy biztos pont az életemben, aki a kifogyhatatlan öröm és belső erő forrása. Hiányzik a mindennapos ölelés, a folytonos bújás, az örökös érintés. Szeretnék oltalomra lelni Benned, és inkább ott létezni. Vigyázni a benső világodra, őrizni szíved titkait, és megismerni lelked kincseidet. A saját értékeimet pedig elrejteni Benned, hiszen csak ott lehetnek biztonságban.
Van már jó pár sebem, így nem szeretnék újakat. Sem kapni, sem adni. Szeretnék viszont ismét lelki magasságokba jutni a szerelem által. Beszélgetni reggelig, dicsérni Téged, elhalmozni bókokkal, elszökni Veled néha a világ elől, vigyázni Rád, csak Téged látni. Átélni minden egyes édes pillanatát annak az állapotnak, ami akkor következik be, miután két lélek egymásba olvad.
Nincsenek elvárásaim Feléd, nem akarlak megváltoztatni, nem léteznek szabályok, minden elképzelhető. Csupán néhány dolog van, ami igazán lényeges. Tudj még hinni, ne félj mélyen szeretni, lüktessenek az álmaid, és soha ne hagyd, hogy szívem szomja növekedjen.
Én egy harminckét éves fiú vagyok, nem túl magas, nem alacsony. Nem túl vékony, nem kövér. Kék a szemem, szőkés a hajam.
Számomra akkor leszel a legszebb, ha önmagad maradtál. Kérlek, mutasd az arcodat.
Budapest, 2013. augusztus 8.