…mégis eshet örökké…

vonat

Belső ösvény – az utazás

Hosszú és kimerítő utazás várt még Leslie Kronnbergre. A gépe egy sötét, viharos reggelen szállt le a bécsi reptéren. Este vonattal ment tovább Budapestre, ahol szintén eltöltött néhány röpke órát városnézéssel, s csak aztán kelt útra ismét. Első alkalommal lépett az öreg kontinens földjére, de a kiégett elméjére telepedett felhőket nem tudta maradéktalanul elhessegetni az újdonság varázsa. Az orvos unott, monoton közlése arról, hogy kezdődő tüdőrákja van, beférkőzött minden pillanatba. Furcsa volt ez, hiszen törtető karrierista lévén először szembesül azzal, hogy nem tud mindent akaratának alárendelni. A maratoni vonatút velejárója, a langyos álmosság szállt fejére, miközben görcsösen forgatta ujjai között ceruzáját. Az üres papírjára meredt, majd onnan az ablakra. Az európai nagyvárosok, a rohanó táj egy merően új világot jelentett számára, mégsem hozott neki ihletet. Egy bombasztikus cikket akart írni, valami nagy durranást, ami után elégedetten vonulhat vissza, és hagyhatja másra életművének, a lapjának igazgatását. Lassan körülnézett a fülkében, gondosan szemügyre véve az intelligens arcokat, választékos öltözetüket. Munkájára gondolt és azokra, akiknek az óceánon túl tartozik. Ha sikerülne jó pénzért túladni az örökölt ingatlanán, azon túl, hogy megszabadulhatna felettébb kellemetlen hitelezőitől, még maradna is arra, hogy drágább klinikákban vizsgáltathassa ki és kezeltesse magát.

Vers találomra
  • Lassú éjszakákon

    Keserű sírhalmokon megfogant virágok Sikoltanak, ezek a gyönyörű rútságok. Megállok egy percre, és magam körül látom Az összes be nem teljesült, áhított álmom. Koszorút viselnek és névtelen keresztet; A halálban is megkapták ékszereiket.

  • Zuhanás

    Újra közeleg egy alkalom, Mikor az életem megmutathatom. Befeketíthetem lelkemet, Feláldozhatom az én vak szívemet.

  • Harc után

    Legyőztek a saját fegyveremmel, Végeztek tehetetlen testemmel. De csak gonosz álmokat találtak, Mikor a lelkembe belemásztak. Későre jár, lassan sötétedik, A csillagom az égen feltűnik. Alig látható, igen homályos, Léte rejtett, titkos és magányos. Az ásító szakadék olyan mély, Nem találom meg soha a végét.

  • Vérbő áramlat

    Most ajándékot hoznak, de én nem kértem, Távoli ismeretlenbe vágyik lelkem. Megpihennék búskomor fák árnya alatt, Haldokló csillagok bújtatnák arcomat.

  • Szenvedek

    Nem tudom neked elmondani, Lelkemet miért kell megkövezni. Patakokban folynak könnyeim, Senkikhez szólnak halott verseim.