A leszakadó egeken ezernyi titkom ül.
A távolba nézve halok, úgy, mint rég, veszettül.
Hallom a hangokat, amik megszállják a testem.
Elnyomnak mindent, ami egyszer te voltál bennem.
Odaadtad mindened nyomorult öregember, Most egymagadban ülsz, és hallgatod a tengert. Homályos szemeid is már majdnem lecsukódnak, Egyedül vagy, és az emberek bezárkóznak.
Magányos kisgyermek egy hideg kövön ül, Vége a napnak, és ő mégis egyedül. Nem vár őrá senki, nem is jön el érte, Szeressék őt, minduntalan csak ezt kérte.
Ha magamra vagyok kíváncsi, rád nézek, Ha élni akarok, tebenned létezek. Ketten vagyunk örökké egyek, szeretlek, Fogd meg a kezem, adjunk enni lelkünknek.
Az oldal tartalmát és a szabadon letölthető anyagokat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi. Előzetes engedély nélkül nem terjeszthető sem nyomtatott, sem digitális formában. Sem részben, sem egészben.
Teljes szöveg.
Ezen sorok a kisvárdai, budapesti, debreceni, tatabányai és a végtelen éjszakában születtek.
Színes álmokat!
Estvilág.hu, készült Őszfalvy László által, aki minden jogot fenntart magának.