Egy hónap, tengernyi levél

Megjelent: 2017.12.07. | Írta: Őszfalvy László

Alexandrának

Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: remény, edward elgar, elvágyódás, alexandra, vágy, esőfestés, éjszakai séta, doboz, zene, henriett, budapest, kropkó, gyermekkor, dédnagyapa, izzás, éjszaka, metró, magány, cselló, eső, buika

Vers találomra

Sötét csillag
Beragyogja a szívem minden nap, Csak képzeletben él, de velem van. Segít ő mindig, ha bajban vagyok, Lelkébe rejt, ha halni akarok.
A mese, a valóság és mi
Én vagyok a hóember, te vagy a kályha, Holdfényben kérlek fel egy utolsó táncra. Nyelveink egymáson pihennek, forognak, Szerelmük ízében nyugalmat találnak. Kisvárda, 2005. június 16. /csütörtök/
Egy halott ember suttogja
„Vigyél el egy helyre, hol alhatok, Ahol rám sütnek a csillagok, És örökké csak veled álmodok.”
Mentsd meg magad
Ha űz az eső, és nincs hová bújnod, Ha nem láthattad már régen a napot, Ha számodra nincsen reggel, csak az éj, Ha lelked itt örökké reszket és fél, Mire vársz még, mondd? Hagyd el végre ezt a világot!
Sorstalanság
Tudni akarom azt, hogy én is kellek, A részese lehessek az életnek. Bár soha nem léphetek be a kapun, Közelben vagyok, egy hánykódó hajón.