Egy hónap, tengernyi levél

Megjelent: 2017.12.07. | Írta: Őszfalvy László

Alexandrának

Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: zene, henriett, budapest, kropkó, gyermekkor, dédnagyapa, izzás, éjszaka, metró, magány, cselló, eső, buika, remény, edward elgar, elvágyódás, alexandra, vágy, esőfestés, éjszakai séta, doboz

Vers találomra

Hajnali könnycseppek
Csak hullottak a könnyei azon az éjszakán, Arca eltorzult befalazott lelkemet látván. Hajnalodott már, a város is ébredni készült, Ő csak sírt, sírt keservesen, és egymagában ült. Mögötte álltam, ahogy meghaltak a csillagok, Ölelve vigasztalták elfeledett barátok. Visszatartva lélegzetem, mozdulatlan testtel, Kínoztam önmagam a szörnyű következménnyel.
A rózsák völgyében
Hódolat Lettinek Gyönyörű rózsák kertjében vagyok, a legszebbet szakítanám Önnek, örömére, de kezeimet összekötözi, megfordulok nehezen, háttal próbálom keresni, hogy Önnek adjam, de karjaimat hirtelen éles pengével levágja.
Minden este meghal valaki
„Látom benned az összes acsargó hibát, Álnok, csalfa szemedben meg a gerendát. Ne gyere azzal, hogy túl akarod élni, Jobb lesz neked az, ha már nem kell szenvedni.”
Még itt
Romokban áll itt minden, Nehéz tebenned hinnem. Hagyj el már inkább te is, Mosolyom, hidd el, hamis.
Kérlek
Adj nekem kegyelmet, Hogy újra élhessek, Adj nekem tüzeket, Hogy újra szeressek.