Egy hónap, tengernyi levél

Megjelent: 2017.12.07. | Írta: Őszfalvy László

Alexandrának

Oly ritkán lehet látni ilyen meleg, szeretetteljes tekintetet, hogy talán éppen egyedisége az oka, hogy ilyen erővel átjön a fotókon. Bensőséges szépséget látok, amit nyilvánvalóan csakis istenek ujjai rajzolhattak világra féltő gonddal, magasztos céllal, fenséges teremtő erővel. Szépséged finom, a legnemesebb értelemben, s vélem, tartalommal telt, minden bizonnyal gazdag belső világ van mögötte.

Kategória: Éjféli levelek | Címke: zene, henriett, budapest, kropkó, gyermekkor, dédnagyapa, izzás, éjszaka, metró, magány, cselló, eső, buika, remény, edward elgar, elvágyódás, alexandra, vágy, esőfestés, éjszakai séta, doboz

Vers találomra

A sajgó lélek nem felejt
A szavaidat ma is hallom, Akkor is, hogyha nem akarom. Látom a bántó tekintetet, Mellyel szemed lelkemmel végzett. Itt van újra eltökélt arcod, A fülemben cseng gyilkos hangod.
Hagyjál békén
Mi lenne, ha Isten gyónna? Ha nyílt lapokkal játszana?
A maszkabál
Nem akarok olyan világban élni, Hol nem tudok szabadon lélegezni. Mindenkinek van nemes ellenfele, „… aki bárhol, bármikor eltemetne.”
Andrina
Hervadt csend ül ajkaidon, Hideg csókod fáj nagyon, A szíved szól, de nem hallom, Bűneidet hordozom.
Névtelen levél
Nem, ő nem szökik már utánam, Nem, ő nem fürdik már magányban.