Isten sirat valakit

Megjelent: 2017.12.16. | Írta: Őszfalvy László

Az egyik gyerekkori szobámban keresem a pillanatokat. Másodszor tudtam hazajönni ebben az évben. Kint pöttyös minden, az éjszaka zord. Szolid fénynél hallgatom a párkányon a szabálytalan kopogást. Zene ez is. Egyre jobban esik, ricsajt hallván kintről, tudom, hogy mi történt. Kimegyek.

Kategória: A múltból | Címke: bánat, elidegenedés, idegen, változás, magány, élet, kiüresedés, kisvárda, eltévedve, undor, isten, rossz emlék, reménytelenség, eső, fájdalom, kudarc, szomorúság, megtörve, hanyatlás, csalódottság, tragédia, gyermekkor, keserűség, beletörődés, fásultság, hiány, romlottság, tehetetlenség, kényszerűség, viszolygás

Vers találomra

Sírni
Ma is úgy akarok sírni, Önmagamat is elfeledni. Újra látni Liliomot, Magamba zárni a bánatot.
Itt
Kalapom lábam előtt, a földön, Felfordítva, és szinte üresen. Leverte a fejemről az élet. Hogy mikor? Arra nem is emlékszem.
Szomorúság
Itt néha szeretnek, ott gyűlölnek, De hidd el, nem tartozom senkinek. Szívem még mindig csak egyet akar, Fesd meg lelkem, majd a föld eltakar.
Összetörve
A természet az egyensúlyra törekszik, Hol hegyeket emel, hol árkokat hasít. A semmiből erdőt költ szép madarakkal, De sivatag is kell, szikkadt, vén csontokkal. Folyókat karcol, sötét barlangokat váj, Közben rák a testén, segítségért kiált.
Árnyam a síron túlról
Vérző angyalok táncolnak most előttem, Szemeik kiszúrva, nyelvüket kitéptem. Furcsa vágyak gyúlnak mostanában bennem, Ti szerencsétlenek, mondjátok, mit tettem? Most már nincs visszaút, végleg bevégeztem, A Pokolban már rég készítik a helyem.