Újat még most sem mondhatok, Én mindig lelkéért sírok. Ma is eljött egy időre, Csakhogy szívemet kísértse.

Minden lépteden Finom zaj legyen, Halljam.

Izzik a csend, mikor egyedül maradsz, A mélybe hullnak mind a halott madarak. Szürke az ég, álomra hív a sötét, Pillád lezárul, nem látod már a reményt.

Hódolat Lettinek Gyönyörű rózsák kertjében vagyok, a legszebbet szakítanám Önnek, örömére, de kezeimet összekötözi, megfordulok nehezen, háttal próbálom keresni, hogy Önnek adjam, de karjaimat hirtelen éles pengével levágja.

Elhagyom a fényt, mert kiválasztottak, hogy A legsötétebb éjszakán átutazzak. Fejem felett telihold, éji madarak, Vállamra a sárga falevelek hullnak. Megyek, amerre a szívem visz el tovább, De tudom, téged nem talállak soha már.