…mégis eshet örökké…

Lélekvándor

(2003-2007)
Szüntelen vándorlás, Liliom is elköltözött. Új szerelem, belső gyógyulás. Új városok, új arcok. Régi álmok.

?

Megijedek, félek, megijedek, félek,
Egy láncról lelógó húscafaton élek.
Megijedek, félek, megijedek, félek,
A világon mi értelme a tetteknek?

Kisvárda, 2005. augusztus 25. /csütörtök/

Vers találomra
  • Az ostor csókja

    Isten, ott fenn az égben, hullj hát alá! Te legyél nekem mérgező szivárvány! Zuhanj reám, mint égő feloldozás, Az univerzum legyen végre hazám!

  • Korona és kard

    Ha majd szolgád az urad lesz, És te már többé nem kellesz, Mondd el, mit teszel majd akkor, Te oly büszke Mindenható?

  • Ismeretlen szépség

    Megláttam az arcodban egy új világot, Elkaptam a sejtek közti valóságot. A gyönyörű fénye sugárzó bensődnek, Gyógyírként szolgált az elsorvadt lelkemnek.

  • Ha repülhetnék

    Ha repülhetnék, örökké utaznék, Szélnek, esőnek a hű társa volnék. Ha repülhetnék, nem lennék köztetek, Mosolyognék rátok, csak szenvedjetek.

  • Sírni

    Ma is úgy akarok sírni, Önmagamat is elfeledni. Újra látni Liliomot, Magamba zárni a bánatot.