Fekete szivárvány

(2008-2017)
Befogadva a sötétség. Nem szükséges rossz immár, hanem szükségesség. Idegen ágyakban, idegen karokban. Sehol sincs már az otthon. A szerelem elérhetetlen.

Ha eljön az éj

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Ha eljön az éj,
Fáradt messzeség
Pihen meg árván
A hangom ágyán.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: éjszaka, melankólia, vágy, csend, debrecen

Lekésve

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Kissé elhiszek minden hazugságot,
Kifordítva tálalom a valóságot.
Hiteles szemeim megtévesztenek,
A lelkedből én rögtön mintát vehetek.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: lélek, vágy, idegen lány, debrecen, interjú

Hagyjál békén

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Mi lenne, ha Isten gyónna?
Ha nyílt lapokkal játszana?

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: isten, csalódottság, kérdés, eltévedve, debrecen

Meghalt józanság

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

A valóság fekete szárnyai csapdosnak,
Ördögök durva nyelvei nyaldosnak.
Elveszett minden velem született tisztaság,
Ellen nem állhatok neked soha már!

Debrecen, 2008. július 30.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: vágy, kísértés, változás, debrecen

Elsodorva

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Magadon kívül
Semmit se végy komolyan.
Nem lesz legbelül
Semmi kimondhatatlan.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: elvágyódás, vágy, kitaszítva, kérés, magány, kisvárda, lélek, melankólia, erdő

Ha repülhetnék

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Ha repülhetnék, örökké utaznék,
Szélnek, esőnek a hű társa volnék.
Ha repülhetnék, nem lennék köztetek,
Mosolyognék rátok, csak szenvedjetek.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: magány, eső, elvágyódás, vágy, debrecen

Tátongó sötétség

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Puha árnyak suhannak át most rajtam,
Pedig a szívem régen tűzre dobtam.
Azt hiszem, nem mennek el egy ideig,
Bárcsak tudnék aludni ezer évig.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: utazás, álom, sötétség, lélek, erdő, élet, jóslat, kísértés, kérés, debrecen

Lassú éjszakákon

Megjelent: 2017.10.29. | Írta: Őszfalvy László

Keserű sírhalmokon megfogant virágok
Sikoltanak, ezek a gyönyörű rútságok.
Megállok egy percre, és magam körül látom
Az összes be nem teljesült, áhított álmom.
Koszorút viselnek és névtelen keresztet;
A halálban is megkapták ékszereiket.

Kategória: Fekete szivárvány | Címke: éjszaka, elmúlás, melankólia, merengés, debrecen

Vers találomra

A földi élet végnapjai
Teli torokból felzokog a természet, Eldobom azt, ami belőlem született. Zavartan repkednek elnémult madarak, Szél cibálja az örök-nyugodt lombokat.
Temetői virágok
Annyira fájnak az emlékek, Muszáj játszanom a szerepet. Délibáb minden, amit látok, Nem egészen az, mire várok.
Siralom
Ha találkozok vele, Én mindig megbántom. A belső nyers erőmet Régen nem találom.
Emlékben
Szomorú tűzmadár Idegen völgybe száll. Felkel, majd elalszik, Mámorban felsikít.
Lélekhamu
Üres templom, üres lélek, Tőled én semmit nem kérek. Tartsd csak meg a híveidet, Igyad bőszen könnyeiket.