Én nagyon élveztem mindig, hogy megkerestem a dolgaimnak a megfelelő helyét, rendet raktam. Régen imádtam a kis tárgyaimat, melyekhez emlékek fűztek. Képzeld, ez nagyon megváltozott, öt éve megszabadultam mindentől. Már csak úgymond, személyes holmim van.
Budapest, 2016. július 14.
///
Tudod, nálunk úgy történt, hogy mi nem csak egy pár voltunk, de lelki társak, barátok, cinkosok, szövetségesek is. Nálunk úgy volt, hogy először lettünk szerelmesek, és ez egyre csak mélyült, mélyült, mélyült, és úgy alakult ki minden más, hogy teljesen egyek lettünk. Mondok egy hétköznapi, kézzelfogható példát. Ha nagyon hiányzott a másik, és erősen rá gondoltunk, megcsörrent a telefont. És ő volt az…
Szóval, azt tudom, hogy így működhet. Hogy fordítva működhet-e, azt nem tudom. Nyilván, ilyenkor félhet az ember, hogy elveszhet az, ami megadatott. De lehet, hogy ugyanúgy kiteljesedik. Az is lehet, hogy a szerelem ebben az esetben kizárja a múltbéli eseményeket. Ezt nem tudom… De ha Te tudod, hogy mindkettőtöknek jó lenne, akkor biztosan tudod a választ is valahol, belül.
Azt gondolom, hogy tudni kell bátornak is lenni olykor. Ha a félelmek, kétségek vezetnek, nem változik semmi. Ha az állapot, amiben vagy, nem jó, mert szenvedsz, akkor változtatni kell. Én azt tapasztaltam az életben, hogy ami nem következik, teljesül be, az bizony nagyon komoly okkal történt úgy. Én persze csak magamból, élményeimből, megfigyeléseimből indulok ki.
Elmesélek valamit. Nem is oly rég megismertem egy lányt. Szinte mindenben azonosak voltunk. Ha írt valamit, azt hittem, én írtam régebben, annyira enyémnek hittem az írást. Azonos szokásaink voltak, ugyanúgy láttuk a világot. Ugyanazokra a helyekre jártunk, ugyanazok a dolgok történtek meg velünk mindig. Kiderült, egy helyen születtünk, életünk során szinte mindig ugyanott éltünk, ahol éppen a másik. Csak sohasem találkoztuk. Mindig egymás közelében voltunk, gyakran a szomszéd utcában laktunk, dolgoztunk. Ő még az iskolában folyton az én nevemet hallotta egy másik lánytól, aki szerelmes volt belém, de sohasem látott, még távolról sem. Aztán egyszer, mikor mindketten megértünk, megismertük végre egymást. Képzelheted, micsoda beszélgetések voltak, amikor sorra kiderültek ezek a dolgok, az azonosságok, és minden más, sok-sok kis édes finomság, ami melegséggel tölti el a szívet. És szép volt az a lány, nagyon szép, nem voltunk közömbösek egymás felé. Egyre beszélgettünk, beszélgettünk, nagyon sokat, és sorra derült ki minden más egyéb hasonlatosság, azonosság. Köztünk. Elárulom Neked, hogy ennyi azonosság még a volt barátnőm és köztem sem volt. Pedig láttad, mit írtam róla, ki volt ő nekem.
Aztán az lett, hogy ezzel a lánnyal mégsem tudtunk egy bizonyos pontnál tovább jutni. Elképzeléseim vannak, konkrét magyarázatom nincs az okra. Aztán szépen elváltak útjaink. Talán most is itt van a közelben valahol, vagy talán csak eddig tartott az azonosság, az egy helyen létezés, és már távol van. Nem tudom.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem mindig az lesz a megoldás az életedben, ami megoldásnak tűnik. Sok dolgot hiszünk annak, ami nem az. S még az is lehet, hogy ez egy teszt, próba. Nem tudom… De tapasztalásnak kiváló. Viszont szenvedni semmitől sem szabad, az facsarja a lelket. Tudod, mit mondott egyszer Einstein? Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú.
Budapest, 2016. július 14.
///
Minden rád talál az életben, amire szükséged van, és ott az ideje.
Budapest, 2016. július 14.
///
Még sosem meséltem Neked erről, de különleges kapcsolatom van az álmokkal. Most csak egyet mondok. Már kissrác korom óta sokszor megálmodok dolgokat. Van, hogy másnap megtörténik, van, hogy egy hét, van, hogy évek múlva. Van, hogy csak egyszer látom az álmot, van, hogy többször. Egész életemben ez volt, kis és nagy dolgokkal is, szóval ez nem belemagyarázás. S mindig tudom, hogy az adott álom olyan-e, ami megtörténik majd, vagy nem olyan.
Budapest, 2016. július 15.
///
Érdekes, mert nem. Mindig csak jó történéseket álmodok meg, vagy olyat, ami jelentős változás az életemben. De rosszat soha.
Szerintem Te egy nagyon értékes ember vagy, és abszolút nem csodálkozom, hogy vannak ilyen képességeid. Még az elején írtam Neked, hogy azt gondolom, gazdag benső világod van. Nyilván, nagyon fejlett lelkiséged van, ami módfelett tiszteletre méltó. Vigyázz nagyon mindenre, ami Te vagy, ne hagyd, hogy fertőzzön a világ, szükség van Rád itt.
Budapest, 2016. július 15.
///
Sokszor eszembe jutsz a napok folyamán. Ebben nagyban segít az is, hogy nagyon kedvesen többször is írsz nekem. Egyszer említettem Neked, hogy nem szeretem a játszmákat. A játékot viszont igen, ajánlok hát Neked egy játékot.
Fontos, ha Nálad is működik, akkor nem szabad túl sokat beleképzelni, annak kell kezelni, ami. Nem szabad túl gyakran játszani, kettő között nagyon sok időnek el kell telnie. Különben, nem fog működni soha többet. Kislányként biztosan tapasztaltad, hogy ha egymás után gyorsan ismételgetsz egy szót, hamar elveszti az értelmét. Ez pont olyan. Viszont, ha működik, tanulni kell belőle. S figyelni arra, amit megtanultál. Csakis akkor szabad ilyet játszani, ha valamire nagyon fontos lenne választ kapnod, mert… mert nagyon kíváncsi vagy. S ez kizárólag fontos dolog lehet az életedben.
A játék a következő. Nincs kiszemelt üzlet. Lehet picike, lehet antikvárium, lehet nagyobb áruház. A lényeg, hogy elindulsz, és ha elmész egy könyvesbolt mellett, tudod, be kell menned. Ahogy belépsz, nem nézel sehová, csak elindulsz. Egyre hullnak ki belőled a hétköznapi, lényegtelen dolgok. Aztán nézel minden irányba, arra is, amerre nem szoktál. Sétálsz a könyvek között. Nem keresel, csak sétálsz közöttük. Egyet-kettőt jobban meg is nézel, mely felkelti a figyelmedet, de nem válogatsz. Te most választ kapni vagy itt, és a gyönyörű lelked úgyis jelezni fog, hol kell megállnod, lassítanod. Tudni fogod, melyik az a könyv. Lehet, hogy még a címét sem láttad, lehet, hogy a borítóját is csak futólag. De tudni fogod. Ennél a pontnál már minden ide nem illő gondolt eltűnt belőled, ami zavarhat. Mint amikor álomba zuhansz, már nem teljesen vagy ébren, de nem is alszol még. Egyetlen dologra összpontosítasz, arra, ami miatt most itt vagy. Amivel kapcsolatban választ szeretnél kapni.
Amikor kezeidben tartod, kincset tartasz. Kinyitod. De nem gondolva arra, hogy hol. Kinyitod. S eközben felteszed magadban a kérdést. Hogyan lesz a jövőben, mi lehet a helyes döntés, jóra fordul-e minden, merre induljak tovább, érdemes-e folytatnom ezt, vagy sem…
Aztán nézz rá valamelyik lapra, kezdj el olvasni. Mindegy, hogy hol, sor közepén is kár. Vagy végén. Olvasd el azt a mondatot, vagy azt a bekezdést. Ne túl sokat. Csak annyit, amennyit az érzés diktál. Aztán zárd be a könyvet, és tedd vissza. A választ megkaptad.
Budapest, 2016. július 15.
///
Nagyon ronda idő van és hideg? Ennek is sok szépsége van.
Budapest, 2016. július 15.
///
Én is hiszek az angyalokban. Remélem, ők is bennem.
Budapest, 2016. július 16.
///