Vers
Négy elkészült kézirat. Négy hosszas utazás a lélek mélységeiben. Az ötödik is elkezdődött…
Sohasem az számít, hogy mid van. Hanem az, hogy hogyan használod.
Négy elkészült kézirat. Négy hosszas utazás a lélek mélységeiben. Az ötödik is elkezdődött…
Sohasem az számít, hogy mid van. Hanem az, hogy hogyan használod.
Azon két este emlékére, amikor is egy idegen lány, aki a legszabadabb volt közülünk, új utakat nyitott bennem a gondolataival, a puszta létezésével.
Gyere gyönyörű idegen, táncolj velem,
Sohasem láttam hozzád foghatót még.
Mint a hamu, esik szét a kétség közeledben,
Ma este az angyalok elfordulnak, ne félj!
Te eredeti vagy, rajtad nincsen festék,
Csak élsz a mának, csizmádat ledobod,
Vörös a bor és most keserű a csokoládé.
Lazulj el, kedves! Számban olvad szét a mámor.
Vörösbor az ősi mámor asztalán,
Görögök szűrték az idők hajnalán,
Józanságunk az éjszaka oltárán,
Áthajózunk a vágyak óceánján.
Budapest, 2012. március 29.
Minden lépteden
Finom zaj legyen,
Halljam.
Szomorú tűzmadár
Idegen völgybe száll.
Felkel, majd elalszik,
Mámorban felsikít.