Pokolkelte

(2007-2008)
Démonok térnek vissza, elkezdik felfalni a szerelmet. Új vágyak születnek, új utakra hívogatnak. Kódolva a vég.

Countess Nachtfrost

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

„Countess Nachtfrost, örökké szolgálunk,
Melletted halálban is kiállunk.
Telihold újra, add a parancsot,
Engedd meg, éhségünk csillapítsuk…”

Kategória: Pokolkelte | Címke: kisvárda, fantázia, sötétség, idegen lány

Vajon ki érti?

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Nincsen agyatok, mert nem akartok.
Csak, mit parancsoltak, azt hallotok.
Megmondják nektek, mit gondolhattok,
Élvezitek azt, hogy butulhattok.
Kényelmes ez nektek, nem tagadtok,
Bólogatni is együtt szoktatok.
Csalódást ti soha nem okoztok:
Minden ötletet máris tiportok.

Kategória: Pokolkelte | Címke: élet, elidegenedés, kiüresedés, értékvesztés, kisvárda, közöny

Az éjbenjáró

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Elment az utolsó vonat is már,
Reméli, hogy ma otthonra talál.
Kihalt a váró is, üres a tér,
Ránéz a koldus, és semmit sem kér.

Kategória: Pokolkelte | Címke: kisvárda, elhagyatva, szomorúság, csalódottság, melankólia, idegen, elidegenedés, reménytelenség, éjszaka, halál, magány

Mentség

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Te jó ég, kik azok ott melletted?
Szép lassan én már rád sem ismerek.
Nyomaimat elmosta az eső,
Szavaim is kikoptak belülről.

Kategória: Pokolkelte | Címke: liliom, eső, remény, vágy, merengés, emlék, kisvárda

Az igazi arc

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Én meglátom az igazi arcodat,
Nyájas mosolyoddal ne is takarjad.
Letépem rólad könnyedén, te senki,
Tükröt tartok eléd, lehet zokogni.

Kategória: Pokolkelte | Címke: kisvárda, keserűség, lélek, élet, elidegenedés

Mindenből fekete

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Akik ott voltak, lelkem soha nem értették,
Ki érezte volna, nem tette tiszteletét.
Amit bennetek találtam, szilánkok csupán,
Én feláldoztam mindent a mélység oltárán.

Kategória: Pokolkelte | Címke: sötétség, éjszakai séta, elidegenedés, éjszaka, kisvárda, látomás

Tucatarcok

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Mikor meghal neki valakije,
Kötelező a mély szomorúság.
Ha eljön karácsonynak ideje,
Osztogatja műanyag mosolyát.

Kategória: Pokolkelte | Címke: kisvárda, közöny, idegen, élet, undor

Elmegyek érted

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Ha megadatik, elmegyek érted,
Az összes szobába beengedlek.
Akkor egy lapra felteszek mindent,
Így bízok én majd benned és bennem.

Kategória: Pokolkelte | Címke: liliom, kisvárda, fantázia, elhagyatva

Visszafogottan ragyogott

Megjelent: 2017.10.24. | Írta: Őszfalvy László

Ha behunynám szemem, biztosan megölne.
A világ sötét maradhatna örökre.
Ha nem vigyáznál arcodra, hát meghalna
A remény bennem.

Kategória: Pokolkelte | Címke: kisvárda, liliom, remény, vágy, merengés, emlék

Az a bizonyos érzés

Megjelent: 2017.10.24. | Írta: Őszfalvy László

Hol lehetsz most, estémnek angyala?
Vajon a szemeim látnának-e,
Ha lelkem végre útnak indulna?

Kategória: Pokolkelte | Címke: kisvárda, liliom, eső, vágy, emlék

Vers találomra

Szemem
Izzik a csend, mikor egyedül maradsz, A mélybe hullnak mind a halott madarak. Szürke az ég, álomra hív a sötét, Pillád lezárul, nem látod már a reményt.
Benned minden fekete
Még kiskorodban kezdődött minden, Éjszaka álltál a játszótéren. Nem értetted, hogy hol van mindenki, Miért kell a sötéttől rettegni…
Még itt
Romokban áll itt minden, Nehéz tebenned hinnem. Hagyj el már inkább te is, Mosolyom, hidd el, hamis.
A portál
Ott voltam én valaki álmában, Testem ringott egy puha bárkában. Érdekes, de mindenki üldözött, Minket a közöny meg nem fertőzött.
Lekésve
Kissé elhiszek minden hazugságot, Kifordítva tálalom a valóságot. Hiteles szemeim megtévesztenek, A lelkedből én rögtön mintát vehetek.