Pokolkelte

(2007-2008)
Démonok térnek vissza, elkezdik felfalni a szerelmet. Új vágyak születnek, új utakra hívogatnak. Kódolva a vég.

Az ostor csókja

Megjelent: 2017.10.28. | Írta: Őszfalvy László

Isten, ott fenn az égben, hullj hát alá!
Te legyél nekem mérgező szivárvány!
Zuhanj reám, mint égő feloldozás,
Az univerzum legyen végre hazám!

Kategória: Pokolkelte | Címke: kitaszítva, debrecen, éjszaka, utazás, sötétség, liliom, csalódottság, elvágyódás, vágy

Nem vagyok korszerű ember

Megjelent: 2017.10.28. | Írta: Őszfalvy László

Minden szépség kiveszett belőlem,
Fámról elhullt az összes levelem.
Kifogyott a tinta, nem alkotok,
Az étel helyett bánatot rágok.

Kategória: Pokolkelte | Címke: élet, elidegenedés, debrecen, lélek, idegen

Fényre riadva

Megjelent: 2017.10.28. | Írta: Őszfalvy László

Bármi lehet belőlem,
Ezért vagyok én senki.
Valahol nagyon messze,
Jó lenne visszanézni.

Kategória: Pokolkelte | Címke: lélek, melankólia, élet, merengés, elidegenedés, debrecen

Az éjszaka ura

Megjelent: 2017.10.28. | Írta: Őszfalvy László

Magára gyújtotta házát,
Csodálta a lángok táncát.
Szívta a füstöt magába,
Nagyon vágyott a halálra.

Kategória: Pokolkelte | Címke: halál, sötétség, debrecen

A sötétség szimfóniája

Megjelent: 2017.10.28. | Írta: Őszfalvy László

Lágyan hull reám az élet átka,
Ő patkányokra pazarol mindent,
Feltörő titkok futnak magányba,
Nem jelent semmit nekem a szemed.

Kategória: Pokolkelte | Címke: elhagyatva, egyedüllét, vágy, csend, merengés, emlék, debrecen, magány, sötétség

Gaia Vard új képeken

Megjelent: 2017.10.26. | Írta: Őszfalvy László

Kereslek, kutatlak, utánad megyek,
Egy szív alakú sírgödörbe teszlek.
Öntözlek bánattal, bús szóval százzal,
Betakarlak, hogy fázzál, félhomállyal.

Kategória: Pokolkelte | Címke: liliom, merengés, emlék, debrecen

Este, titokban

Megjelent: 2017.10.26. | Írta: Őszfalvy László

Úgy kérlelte őt újra és újra,
Ujját a ravaszon ne mozdítsa.
Állt az idő, füstbe borult minden,
Megfestette hát tucatnyi képen.

Kategória: Pokolkelte | Címke: komor, fájdalom, debrecen, halál, magány, szerelem, fantázia

Sehol sem jó

Megjelent: 2017.10.26. | Írta: Őszfalvy László

Értsd meg végre, hogy nekem nem kellesz,
Belőled minden varázs kiveszett.
Nem vagy már több, csak egy vadidegen,
Eltűnök lassan a sötétségben.

Kategória: Pokolkelte | Címke: éjszaka, sötétség, csalódottság, keserűség, debrecen

A számok kegyetlen urai

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Ó, ti balgák, abba miért nem hagyjátok?
Lassan elemésztenek minket a lángok.
Amit elértetek, az a végső határ,
De ti csak törtettek tovább, egyre tovább.

Kategória: Pokolkelte | Címke: közöny, élet, elidegenedés, debrecen

Fantomfájdalom

Megjelent: 2017.10.25. | Írta: Őszfalvy László

Az ajtó mögött vajon mi rejtőzködhet?
Ki hagyta égve már megint a fényeket?
Miért zörög most az üvegpoharakkal?
Miért oly kegyetlen szegény zsákmányával?

Kategória: Pokolkelte | Címke: fantázia, sötétség, komor, debrecen, félelem, látomás

Vers találomra

Utak a semmibe
Felkelő napja a sötét kriptámnak, Emlékedet nem adom a világnak. Magamba zárok mindent, ami történt, Egyetlen óra minden másodpercét.
Néma szavak
Pattanásig feszül a húr, A legszebb kép is eltorzul. Csak állok némán és nézem, Szökik az érzés belőlem.
Az én erdőm
Az összes titkom Szívemben hordom. A világ elől Elzárva tartom.
Kolostor
Ősi sírok legmélyén, Csontok őrzik a múltat. Feledéstől részegen, Ott lenn, a szentlélek vigad.
Csak te
Bizonytalan holnapod Emlékké tenni. Szárnyaszegett álmaid. Égbe emelni.